Azt hiszem úgy fair mind az olvasók, azaz a ti, és mind az én szempontomból, ha leírom, hogy mi is történt valójában, hiszen mind a negatív, mind a pozitív dolgokból tanulhat az ember.
Szóval térjünk vissza egy pillanatra január elejére. Megkaptam a varázstelefont a nemzetközi cégtől, örültem is neki, a két barátom is örült, úgy láttuk végre elindultunk az eltervezett úton. Első munkanapomon megismerkedtem a hellyel, bemutattak a Kelet-Európai csapat többi tagjának majd indulhatott a munka. Érdekes volt már akkor, hogy minden más ország rögtön belevetette magát a munkába, kivéve a magyar-csapat, nekünk(nekem) még előbb be kellett fejezni a fordítást. Ez körülbelül egy fél műszaknyi idő meg is volt. Ezután a maradék idő alatt szépen dolgoztunk. Másnap csinálta mindenki a dolgát, amikor is nem volt új cég az adatbázisomban. A Team-Leader utána nézett a dolgoknak, majd nagy boci szemekkel közölte, hogy a több, mint 25.000 céget tartalmazó adatbázisban sajnos csak 60, azaz hatvan magyar cég volt és számomra itt véget ér a megbízatás. Ez nem kicsit rosszul jött ki, főleg hogy az elején április végééig tartó megbízásról volt szó. Kellett is vagy 3 nap mire magamhoz tértem. Időrendben kb. ez január közepét jelenti. Utána két héten át a napi 6-8 órás meló keresés volt soron. Ez tényleg mindent jelent. Az összes AH-tól kezdve minden Uitzendbureau és pubba,hotelbe,étterembe bementem kérdezősködni, hogy mi a helyzet. Regisztráltam a nagyobb nyelvspecialista oldalakon is updatelt CV-vel. De mindenhol a nagy semmi fogadott. Félreértések elkerülése végett mondom, hogy ez bizony a jó módszer, egyszerűen nem volt szerencsém. Két helyen tudtak volna munkát adni, de sajnos a fizikai munkákból a nehéz terhelésűt nem bírom végezni, mivel 2009 óta a bal térdem nem megfelelően működik hála egy munkának. Az egyik munkalehetőség pont ugyanez a munka lett volna, ami anno tönkre tette a térdem, ez nyilván felejtős. A másik pedig egy nagyon hasonló jellegű munka lett volna, így azt vissza kellett utasítanom.
Január vége felé már kezdtem azért aggódni, mert a pénzem fogyott rendesen, s én nem azért jöttem Hollandiába, hogy költekezzek. De lelkesedésem nem apadt, kerestem a munkát ezerrel. Viszont itt a "doomswitch" ON feliratra váltott. Azaz balszerencsés események sorozata indult el. Közel 700€ büntetést fizettem be különféle jogcímeken ( 4 napja-febr. 17. kaptam még 90€-t ). Ez gyakorlatilag odatette a teljes megélhetésem februárra. Itt már végső elkeseredésemben felhívtam egy olyan munkaközvetítőt akivel nem nagyon akartam újra összekerülni, de nem volt választásom, de itt jött a teljes sokk. Nem tudták akkor épp munkát adni. Itt volt az a pont, ahol átgondoltam a lehetőségeim és arra jutottam, hogy beszélhetek én 4 nyelven, érthetek bármennyire jól a számítógéphez és gépelhetek 60w/m-tel hibátlanul, mivel papíron nincs se diplomám se szakmám, ezért a legtöbb helyen sajnos annyinak néznek, mint egy buta lengyelt. Így hát arra jutottam, hogy hazajövök Magyarországra, mivel itt nem megy a pénz annyira, szeptembertől irány a Corvinus Egyetem, amialatt szeretném folytatni az elkezdett holland tanulást, amire 'ehead' egy kommentjében linkelt is egy jó kis lehetőséget. Szeptemberig pedig ki tudja még mi lesz. Jelenleg két lehetőség van előttem. Tanítok itthon és ebből a pénzből kihúzom szeptemberig. Vagy áprilistól 3-5 hónapra lehet, hogy lesz lehetőségom a Fujitsu-Siemensnél dolgoznom Lodz,Lengyelországban. Így vagy úgy, remélem, hogy 3,5 év múlva érdemben is tudom majd folytatni a blogot, azaz visszatérhetek szeretett Hollandiámba.
ui.:FD kolléga is itt hagyja az országot, ő Dániába megy logisztikai iskolát végezni, hasonló okoktól vezérelve, mint én. Neki sem tetszik, hogy lenézik, mivel papíron nincs végzettsége.
szerk.: Kifelejtettem még egy sztorit, ami szintén a "nyomós ok" kategóriába tartozik. Egy Muhammed nevű ismerősöm adott nekem egy contactot, hogy egy török Uitzendbureau zöldség-szedőket keres. Ez már január vége felé volt és úgy voltam vele, hogy 1-2 hónapig jobb, mint a semmi. Sajnos már nem emlékszem a névre pontosan, de óva intek mindenkit tőlük, mivel engem kettő török fiatalember megpróbált berángatni egy iroda/raktár szerű helyre és 100, hogy nem munkáról akartak beszélni, csak szerencsémre el tudtam jönni onnan. Illetve a családi okokat nem fogom részletezni a blogon, szóval ettől tekintsetek el.